Fedezd fel Kuala Lumpur varázslatos forgatagát! A második részben betekintést nyerhetsz a maláj főváros pezsgő életébe, történelmi és kulturális emlékeibe, és a lenyűgöző építészeti remekeibe. Tarts velem egy izgalmas utazásra Délkelet-Ázsia egyik legmeghatározóbb metropoliszába, Kuala Lumpurba!

A poszt becsült olvasási ideje: 11 perc.

A malajziai kalandunk a fővárosban indult, ez az első megállónk helyszíne. A gépünk késő délután landolt, négy éjszakát és három teljes napot szántunk a fővárosra.

Érkezés, szállás és az első benyomások

A landolás után jött az útlevél ellenőrzés, ahol az első cikkben említett minden dokumentumot be kellett mutatni. A szállásunk ingyenes reptéri transzfert biztosított, így spóroltunk egy 60 km-es taxizást. Igen, a reptér messze van a belvárostól, 50-60 perces úttal kell számolni.

Mindig is szerettünk volna egy magas toronyházban megszállni, aminek a tetején, egy medencében ülve nézhetjük a várost. Nos, Kuala Lumpurban erre számos lehetőség adott. Nem csak hotelek, apartmanok és airbnb-k is nyújtanak ilyen lehetőséget. A Petronas-ikertornyok környéke tele van hasonló szállásokkal, a kerület felkapott és remek a közlekedés, így érdemes itt szállást keresni.

A Like Home Star megfelelt az elvárásainknak. A toronyház 30. emeletéről lenyűgöző kilátásunk volt, a tetőtéri medencéből pedig a világ legmagasabb ikertornyait láthatjuk. A lakás modern, hatalmas és mindennel felszerelt, még szárítós mosógéppel is, ami jól jön kéthetes út során. Ára 32€/fő/éj.

Aznap csak vacsorára volt időnk és egy tradicionális levessel kezdtünk. Az Avenue K plázában a Noodle Shack még nyitva volt. Egy alga alapú tésztalevesre esett a választás és mellé az egyik legfinomabb oolong teát sikerült kiválasztani. A kiadós leves 13RM volt, azaz kb. 1000 forint.

Éjszaka megcsodáltunk a Petronas-ikertornyok lenyűgöző kivilágítását. A külső, fényes acélborításnak köszönhetően a fényvisszaverődéstől egy kristálynak tűnik az épület.

Az első nap

Az első napot szintén itt kezdtük. Érdemes elővételben megvenni a belépőt, mert hamar elfogynak. A tornyokat 1998-ban építette a Petronas állami vállalat, mely az ország teljes kőolaj és földgáz erőforrásai felett rendelkezik. 30 országban van érdekeltsége és a világ 500 legnagyobb vállalata közé tartozik. A 451,9 méter magas tornyok 2003-ig a világ legmagasabb felhőkarcolói voltak, de az ikertorony-kategóriában máig világelsők. Először az összekötő folyosóra mehetünk fel, majd a tetőtéri kilátóban tudhatunk meg többet a vállalatról és az épületről. A belépő ára: 98RM.

A reggelit érdemes itt megejteni, hisz a tornyokban található a Suria KLCC, a hat szintes bevásárló központ, ahol a számunkra kevésbé ismert világmárkák boltjai mellett egy teljes szinten csak éttermek találhatók. A választék óriási, ahol az ázsiai ízek mellett a világ minden tájáról találunk kedvünkre valót. A kaják árai: 15-25RM.

Metróra szállva négy megállót utaztunk a városközpontig. Sultan Abdul Samad Jameknél szálltunk le, ami a város első mecsetje, mely 1909-ban nyílt meg. Nem készültünk fel rendesen, mert férfiaknak és nőknek is hosszú ruhát kell hordani, így csak kívülről néztük meg.

Tovább haladva a 19. századi, gyarmati stílusú kormányzati épülethez sétáltunk, ami a nevét az akkori szultánról, Abdul Samadról kapta. Az épület előtt található a Merdeka tér, ahol 1957-ben kikiáltották Malajzia függetlenségét és itt vonták fel először a 100 méteres rúdra az ország zászlóját. Itt található a Nemzeti Textil múzeum, a Nemzeti Galéria, a Szent Mária katedrális és még sok egyéb fontos épület.

Egy utcával odébb a Sungai Nadi Kehidupanhoz érünk, amit csak „River of Lifeként” emlegetnek. Itt ömlik össze a város két kicsi folyója, a mecset lábánál. Nappal nem túl szép látvány, este elevenül meg, amikor fény-, hang- és ködjátékkal borítják a folyó beton medreit, amivel már tényleg gyönyörűvé válik a kilátás. A jobb oldali ház homlokzatfestményének története viszont igazán szépséges.

KL sokszínűségének egy újabb ékes darabja az art deco. Kicsit hihetetlen, de a Cental Market épülete ebben a stílusban épült, ami a kulturális örökség részévé is vált. A piacon nagy arányban vannak jelen a kézműves és egyedi termékek, de persze gyümölcspiacot, kifőzdéket és finom hűsítő gyümölcsleveket, kávékat és teákat is találunk, ami jól jön majd a 35 fokos melegben.

A Sin Sze Si Ya kínai templom szintén kötelező látnivaló, ahol a tömeg nagy részét a hívők teszik ki. 1883-ban lett átadva, így ez a város legrégebbi taoista temploma. Szerencsére itt nincs szigorúan vett dress code.

A templomból kilépve a Petaling Street Marketen találjuk magunkat, ami a korábbival ellentétben igazi piacos hangulattal rendelkezik. Kiabáló árusok, guruló kocsik előtt álló tömegek, bóvlik és utánzott termékek tömege. A piac közepéről pedig a legellentmondásosabb kép tárul elénk, ahol a háttérben a Merdeka 118-at pillanthatjuk meg. A csupán két éve, 2022-ben átadott torony a maga 678,9 méteres magasságával jelenleg a világ második legmagasabb építménye, melyet csak a Burj Khalifa előz meg. Egyelőre a látogatók előtt még nem nyílt meg.

Pontosan itt áll Kim Soya Bean standja, ami a helyiek és a turisták szerint is a legjobb tau fu fát árulja a városban. A 2 ringgites édességet érdemes megkóstolni.

A piacos kifőzdéknél nem volt ülőhely, ezért egy gyorsétteremben ebédeltünk a Butter Kay-ben. Itt találkoztunk először az előző cikkben említett helyszíni online rendelési és fizetési rendszerrel, ami baromi kényelmes volt. A kajánk egy kellemesen fűszerezett rizs volt, amin egy adag tojás, hús és egy édes-mogyorós szósz volt. Az olajban sült levél pedig még pikánsabbá tette.

Folytatva a legrégebbi templomok listáját már, a következő vallás épülete sincs túl messze. Ez a Sri Maha Mariamman hindu templom, mely szintén a 19. században épült.

Az utolsó belvárosi látnivaló maradt már csak hátra, a Kwai Chai Hong utca. Egy szenvedélyprojekt lévén, ahol néhány barát elhatározta, hogy újraélesztik és restaurálják a régi idők kínai negyedének hangulatát, jött létre a Kwai Chai Hong. Az apró sikátor művészi falfestményei, a többszázéves lámpaoszlop, a növények és a világítás mind a régi idők utcai pillanatait mutatja be. A környék hangulatos, cuki kávézókkal, bárokkal és éttermekkel van tele. Igazi Instagramos helyszín, csak férjünk oda a nagy tömegtől.

Ezután metróval visszamentünk az ikertornyok mögött fekvő hatalmas parkba. Esténként a szökőkút zenés fényjátéka kápráztatja el a látogatókat. Hasonló az élmény, mint a barcelonai Magic Fountain-nél, bár meg kell, mondjam, azt nehéz überelni. A parkban minden bizonnyal a világ legnagyobb játszóterét húzták fel a szorgos malájok, szóval, ha gyerekkel utazunk, tegyünk rá GPS-t, mert itt pillanatok alatt elveszhet. Igazi különlegesség, hogy egy hatalmas és ingyenes szabadtéri gyerekmedence is található itt.

Innen csak egy köpés a Bukit Bintang negyed. Pontosabban egy hosszabb sétával juthatunk el oda, amit az úttest fölé épített, kilométer hosszú gyalogos felüljárón érünk el. A modern épületek közt könnyű kiszúrni az 1956-ból fennmaradt kínai éttermet, a Hakkát. A családi vállalkozás népszerűsége ellenére megőrizte a hagyományos hangulatot, főzési technikákat, alapanyagokat és az árakat. Ha igazi retro hangulatra vágysz KL belvárosában a szabad ég alatt, a régi idők kínai ételeit itt kóstolhatod meg. Érdemes csoportban jönni, az ételek úgy vannak kitalálva és adagolva, hogy a középen lévő forgó tányérról mindenki falatozhat. Persze párban is be lehet ülni, de ekkor sok félét nem érdemes rendelni. Átlagosnál kicsivel drágább, két főre itallal együtt 100RM-et fizettünk.

További nézelődésre már nem maradt erőnk, de a Pavilionba még bekukkantottunk. KL legexkluzívabb bevásárló központja hét emeleten várja a vásárlókat, ahol a világ legnagyobb márkái képviseltetik magukat. Alig egy héttel voltunk túl a kínai újéven, az egész város piros színbe öltözött, rengeteg sárkánymotívummal volt tele. Nos, ezek közül pedig a Pavilion abszolút vitte a prímet!

A második nap

A második napot egy reggelizőben kezdtük. Ahogy számítottam rá, a reggelizés és a péksütik a nyugati világ velejárói, ennek megfelelően nem volt túl finom a sós vagy édes péksüteményes felhozatal.

Erre a napra a Batu Caves lett betervezve. Tömegközlekedéssel sokáig tartott volna eljutni, így maradtuk a taxinál, főleg, hogy csak 23RM volt az út. A város szélén lévő Batu Caves Kuala Lumpur leglenyűgözőbb látnivalója.  A hatalmas, természetes, karsztos barlangrendszer mélyén 1890-ben hozták létre az első hindu templomot, ami mára a legnépszerűbb Indián kívüli hindu szentély. A 43 méter magas Murugan szobrot, és a mellette lévő, 272 színes lépcsőből álló látványt messziről is könnyű kiszúrni. A belépés ingyenes, de nőknek térdet eltakaró öltözék kötelező.

Malajziában a legelterjedtebb majom a közönséges makákó. A Batu Caveset hatalmas csorda tartja uralma alatt, szóval a táskákkal és zacskókkal csak óvatosan, és mindig tartsuk rajtuk a szemünket, mert akár ránk is támadhatnak egy kis élelem reményében. Érdemes 2 órát szánni a szentély felfedezésére.

Félúton a központ felé esik útba a Bamboo Hills, ami egy nemrégiben átadott modern „dining desztináció”. Egy zöld oázis, ahol harmonizálták a természet közelségét a kellemes éttermi szolgáltatásokkal. 10 féle luxusétterem övezi a kis kertet, ahol gyönyörű és privát környezetben kóstolhatunk igazi mennyei ételeket, ötcsillagos kiszolgálással. Rendezvények, esküvők kedvelt helyszíne, de hétköznap és főleg ebédidőben, nem kell tartani, hogy ne lenne szabad asztal. Ha szeretnéd kipróbálni a legdrágább japán marhahúst, itt erre is van lehetőség.

A Hanam BBQ-t választottuk, mert imádjuk, ha előttünk készül az étel. Hasonló volt ez élmény, mint a Seychelle-i long tripen, amikor a Maria’s Rock étteremben a lávakövön süthettük meg az ebédünket, de most saját szakácsunk volt, aki azt is megmutatta, hogy mit, mivel és hogyan együnk. Többféle húst, gombát és zöldséget rendeltünk, és így is 80RM-t fizettünk fejenként. Ez itthon biztosan a duplája lenne.

Visszatérve a belvárosba eljött az ideje a nagy próbatételnek, a durián-kóstolásnak. Mivel korábban a piacon kóstoltam és ízlett, gondoltam ideje venni egyet. Igen nagyot tévedtem. A durian, aminek kultusza van Délkelet Ázsiában, merőben más, mint az általam a piacon kóstolt gyümölcs. Nos, az a jackfruit volt.

A belvárosban lévő Durian BB egy olyan „duriánozó”, ahol 4-5 félét is kipróbálhatunk, emellett sütemények, fagylaltok és az egészre felhúzott duriános mesefigurák és merch-ek vásárolhatók. Úgy tartják, minél érettebb, annál finomabb. Kesztyűt is adtak hozzá, nos, ez volt az első „red flag”. Mind az állaga, mind az íze olyan, mint a romlott húsé, csak épp gyümölcs formában, amit az áradó bűz csak tovább rontott. Az első kóstolásnál visszakívánkozott, és sajnos se a fagyi, se a süti verzió nem segített a fogyaszthatóságán. Ráadásul nem is volt olcsó és minden maradt az asztalon, csupán a rosszullét maradt meg, de az örökre.

A délután további részében kihasználtuk a szállásunk adta tetőteraszos medencét, majd este megnéztük a korábban említett fényjátékot a Petronas-ikertonyok parkjában. A duriános emlékeket pedig egy jó kis cuccos tésztával próbáltam felejteni.

A harmadik nap

A harmadik napot a Taman Botani Perdan-nál, a város legnagyobb botanikus kertjénél kezdtük. A metróról a Muzium Negara megállónál szálltunk le. Itt található a Nemzeti Múzeum és az Orang Asil Craft képzőművészeti múzeum: ha valaki egy kis kultúrára vágyik, itt megismerheti Malajzia történelmét. Egy hídon vagy aluljárón átkelve a kert déli bejáratánál találjuk magunkat. Hatalmas halastó, rengeteg pihenő, és annál is több kert, állatpark és hangulatos bambuszház vár ránk. A szingapúri parkokkal azért nem veszi fel a versenyt, de az északi oldalon igazi esőerdei túravonalak is vannak.

A botanikus kert mellett található az ország legnagyobb, 15.000 fő befogadására is alkalmas mecsetje, a Masjid Negara. A turistás látogatási idő nagyon szigorúan van vége. Sajnos rossz oldalon informálódtunk, mert 2 órára érkeztünk, és hamar kis is zavartak. Így egy újabb mecsetet hagytunk ki, és inkább az előző napon kinézett kínai teaházba mentünk. A Hi Tea Malaysia a ház 13. emeletén található, ahonnan gyönyörködhetünk a városi kilátásban is, miközben a teánkat szürcsöljük. Rengeteg tea közül válaszhatunk, 10 eurótól kezdve egészen 1000 euróig. Sőt, van kizárólag klubtagoknak szóló ajánlatuk is. Van kóstolási lehetőség is, mi egy öt tételes teasort választottunk.

Ebédre a szembe lévő, Michelin ajánlással rendelkező Nam Heong Chicken Rice kifőzdét próbáltunk ki.

Az egészben főtt csirke szinte nemzeti eledelnek számít. Ha valami szokatlan ízre számítanál, el kell, hogy keserítselek, ez tényleg csak vízben főtt csirke. A 85 éves tradíciókra épült hajnani étterem ételeit a Google-értékelések jobban tükrözik, mind a Guide. Javaslom, hogy keresettek másik helyet, mert itt nem sok emlékezetes dolgot találtok, legfeljebb a szörnyű körülményeket.

Délután a Berjaya Times Square hatalmas épületének plázáját néztük meg. A 203 méter magas, 48 emeletes Berjaya-központ ma már átlagos magasságú, viszont az alapterületét nézve a világon az ötödik legnagyobb. Lakások, hotel, irodák, egy hatalmas beltéri vidámpark és a város legnagyobb plázája található itt, melynek tíz emeletén 2000-nél is több bolt van. Az újabbak, mint a Pavilion vagy a Suria, erősen megkoptatták ezt a helyet. A felső emeletek üresen kongnak, míg a többi helyen bazári, alacsony minőségű boltok találhatók, igazi kínai piac, a szó rossz értelmében.

A város leghíresebb éjszakai streed food piaca, a Jalan Alor Food Street 17:00-kor nyit. Ekkor még csendes a hangulat, érdemes 1-2 órával később menni, amikor igazán beindul a pörgés. A kötelező kuala lumpuri programra üres hassal érkezzünk, mert rengeteg különleges ínyencségből és falatkából csipegethetünk. A piac 500 méter hosszú, de 200-nál is több stand várja az éhes embereket, ahol Délkelet Ázsia minden fogása megtalálható. Szerencsére az utcán található éttermek dél körül nyitnak, így aki beülős hangulatra vágyik, az jöhet korábban is. A környék késő este is teljesen biztonságos, de a nagy tömeg miatt azért a zsebünkre érdemes odafigyelni.

Restoran Mon Chinese Beef Roti előtt az utcán lévő sort elég könnyű kiszúrni. Érdemes kivárni a 15-20 percet, de akár be is ülhetünk. Az állandó sor nem véletlen, egyértelmű jele annak, hogy valami igazán mennyei dolog lapul itt. A rotik készítéséről az Instagram-oldalam kuala lumpuri összefoglalójában találtok videót is. A húsos roti hasonlít az itthoni húsos burekhez. Csupán 5RM és brutálisan laktató.

Másnap a teljes napunk ráment a tovább utazásra, aminek a célja Malajzia legnagyobb nyaralós szigete, Langkawi volt. A belföldi járatokhoz hűen a gépünk 2 órát késett, és háromszor váltott kaput, így majdnem lekéstük. Minden pillanatban nagyon kell figyelni a reptereken, és javaslom, inkább keljetek korán és délelőtti géppel utazzatok az országon beül.

A reptéren kipróbáltuk Malajzia egyik híres ételét, a nasi lemakot. A kókusztejben és pandánlevélben főtt illatos rizst tekintik az ország nemzeti ételének. Általában ropogós sült csirkével, tojással, uborkával, mogyoróval és fűszeres sambal szósszal tálalják, és cuki kis batyuba csomagolva árulják. Amilyen egyszerű, olyan nagyszerű, igazi ízbomba a nasi lemak!

A cikkben említett helyszíneket az alábbi térképen találjátok!

Ha tetszett, kövess Facebookon!

A legfrissebb utazós fotókat Instán találod!

Támogasd a blogot egy kávéval!